Скачать с ютуб Zuk A 03, az első lengyel áruszállító в хорошем качестве

Zuk A 03, az első lengyel áruszállító

Motorja (M-20) négyhengeres, négyütemű, 2120 köbcentiméteres Maximális sebessége 90 km/óra Fogyasztása 14 liter/100 km Teljesítménye 50 LE (kb. 37 kilowatt) Saját tömege 1340 kg, megengedett össztömege 2450 kg Hossza 4310 mm, szélessége 1765 mm, magassági 2140 mm A lengyel döntéshozók tehát arra jutottak, hogy a Lublin helyett egy jobban használható, egytonnás áruszállító járművet kell itt gyártani, mert arra nagy szüksége van a hazai gazdaságnak. Több tervváltozat is készült, a legsikeresebbnek Julian Kamiński A-03 jelzésű tervet ítélték. Ennek prototípusát 1958-ban a Poznani Vásáron mutatták be először, s ott mindjárt nagy érdeklődést keltett. Az autó fényezése eredeti megoldásai készült az oldalán levő jellegzetes bordákat más színűre festették. Állítólag ez a csíkos minta adta az ötletet Julian Kamińskinak a „Zuk" (burgonya bogár) elnevezéshez. A próbasorozat 50 darabját még abban az évben, 1958-ban elkészítették. Néhány hónappal később megkezdték a kocsi sorozatgyártását A Zuk legfontosabb szerkezeti egységeit a varsói FSO gyárban állították elő, a szovjet Pobeda licenc alapján. Gazdaságossági szempontból nyilván így lehetett a legkisebb költség ráfordítással elindítani egy új kocsi gyártását. A Zukot a Warszawa M-20-as, 2120 köbcentiméteres motorja hajtotta. Ez már öregecske, alulszelepelt konstrukció, az amerikai Dodge jóval a háború előtti időkből származó DS motorjának a módosított változata: a szovjet mérnökök 2 hengerrel megkurtítottak. Ennek a hajtómű ereje látta kárát a nem nagy henger űrtartalmú motorból alig 50 lóerőt (nagyjából 37 kilowattot) lehetett kipréselni. A kocsitól legfeljebb 90 km/óra sebesség telt, megpakolva még ennyi sem. Az erővesztést leginkább az emelkedőkön lehetett megérezni. Az átlagfogyasztás változó sebesség mellett 14 liter volt 100 kilométeren. Az erő átviteli rendszer a Warszawából származott: háromfokozatú sebességváltó, tengelykapcsoló, egyrészes tengely és a hátsó híd. Az FSO-ban készült autóból jött ezenfelül minden elektromos berendezés, meg a fék- és a kormányrendszer Az első felfüggesztést is a Warszawától vették át a dupla keresztlengőkarokat és a megerősített csavarrugókat. A hátsó híd felfüggesztésére tizenegy rétegű hosszanti laprugók szolgáltak. A rezgéseket (s rossz úton adódnak rezgések) karos lengéscsillapítók csökkentették. A Warszawának még önjáró, keretes kocsiszekrénye volt, a Zukot viszont már zárt acélprofilból készült hosszanti alvázkeretre építették. Az akkori időkhöz képest modern külleme, a sofőr- kabin és a kocsinak jellegzetes, egységes alakot adó hosszanti préselt mintázat összekapcsolása érdekes benyomást tett a szemlélőre. A rakodóteret deszkapadlózat fedte, a nyitható hátsó falon át lehetett oda bejutni. A berakott szállítmányt vízhatlan ponyva védhette az elemektől, a ponyvát magát a kocsi oldalfalához rögzített három ívhez lehetett hozzácsatolni. A Zuk a lengyelországi ipar lehetőségeihez és az akkori időkhöz képest sikerült konstrukció volt, s javarészt ki is elégítette a lengyel gazdaság igényeit. Praktikusabb jármű volt, mint a jóval régiesebb Lublin, Egy ilyesfajta kis szállító-jármű jó szolgálatot tett minden szövetkezetben, állami vállalatban, vagyis minden közösségi termelőegységben. Ez a kocsi lett tehát nem sok idő múltán a lengyelországi és a baráti országok könnyű szállítmányozásának az alapja A Zuk A-03-at fokozatosan korszerűsítették Többek között megváltoztatták a sofőrfülkét: a zsanérokat áthelyezték a hátsó oszlopról az elsőre. Kézifékül pedig szalagféket szereltek bele, az közvetlenül blokkolta a kardántengelyt, és új, megerősített abroncsokkal látták el. A Zuk első nagyobb szabású módosítása a furgon típusú karosszéria bevezetése volt, azt azok a lengyelországi vásárlók szorgalmazták, akiknek az igényeit az ilyen kocsikat gyártó nysai üzem már nem elégíthette ki. Igy jött létre a jellegzetes vagonkarosszériájú, A-05 jelzésű Zuk. A Zukot még hosszú időn át gyártották. Az FSC által előállított gépkocsik vevőkre találtak belföldön és külföldön is, az üzem tehát teljes gőzzel működött. Csakhogy semmi sem tart örökké. Amikor véget ért a szocializmus, a gyár hanyatlani kezdett, mert hirtelenjében megcsappant a Zuk iránt a kereslet. A 90-es években ez a sokat viselt járgány már csak múzeumi tárgy volt. A Zuk-korszak vége 1998. február 13-án jött el. Összesen 587 500 példányt gyártottak ennek a járműnek a különféle változataiból.