Скачать с ютуб Szitakötő tánc - Kriszta emlékére в хорошем качестве

Szitakötő tánc - Kriszta emlékére

Szöveg - Boda Szabolcs Zene - Cari Tibor Enek - Kiss Attila , Molnos András Csaba , Borbély B. Emília Master - Szabó J. Attila Foto - Balázs Attila Szitakötő-tánc Évszázados fenyvesekből felnézek az égre – valahol a csillagok közt fénylik szemed kékje -, kereslek az óceánnyi végtelen nagy csendben, hideg fut az ágak hátán, angyal szárnya rebben. Ó, mily talány, ó, mily talány, mondd, hogy jól vagy, akárhol vagy, csillagszemű lány! Lelked mindig erdők közé, nagy hegyekre vágyott, felhők fölött érezted a teljes szabadságot. Lehoztad a hegyek mögül a napnak mosolyát, beragyogtad, szebbé tetted az élet színpadát. Ó, Nap-leány, ó, Nap-leány, ragyogásod meleg emlék hűvös éjszakán. Rideg világ sivatagján szeretet-oázis, sótlan szavak tengerében csíkos-kockás frázis, hétköznapok ablakában leheletnyi csoda, lámpafény, mely molylepkéknek hadát vonzza oda. Ó csoda-lány, ó, csoda-lány ez Te voltál, mind Te voltál, igaz volt talán… “Légy szerelmes az életbe” – mutattad a példát, ott is jártál, merre más még indulni sem próbált. Apró színes örömökkel szórtad meg az utunk, sokszor voltál erőt adó, bűvös mosoly-kutunk. Ó, tiszta lány, széplelkű lány, jelet hagytál, merre jártál, megértjük talán. Ősanyáink erejével gondoztad a kerted, álmaidban csemetéid útját egyengetted. Fáradt tested sorvasztotta a világ sok baja, de lelked mélyén csendben szólt a Csavargók dala. Ó, Ősanyánk, ó, Ősanyánk, hova küldted, merre hívtad, ki senkit se bánt? Krisztának, 2020. június 8.